Jùnius 17. a nagy nap.
Kedvenc konditerembe jàrò, kèzilabdàs informatikusom 14-èn, szombaton kijön hozzàm, aztàn ha jò idő lesz, (=törtènik valami megmagyaràzhatatlan, ègi csoda, mert itt àllandòan esik) akkor elmegyünk a tengerre pancsikolni, meg napozni (egyenlőre mèg mindig Hòfehèrke vagyok ugyanis), romantikusan együtt ebèdelünk/vacsoràzunk a menzàn, telepakolom a tàskàkat, ès aztàn addio-magari non per sempre (remèlem nem örökre). Tessèk sajnàlni, mert szomorù vagyok, ès tessèk örülni a hazaèrkezèsemnek.
Dall’Italia #14 — Addio Firenze! / Ég veled Firenze!
↧
↧
Trending Articles
More Pages to Explore .....